Sam (Tobey Maguire) és Tommy (Jake Gyllenhaal) teljesen ellentétei egymásnak. Sam, többszörösen kitüntetett katona, apja nyomdokain példás karriert futott be, míg Tommy - a család feketebáránya - épp most szabadult és csak sodródik az árral. Amikor Sam gépét lelövik a tálibok Afganisztán felett Tommy kötelességének érzi, hogy Grace (Natalie Portmen) és két kislánya segítségére legyen, megpróbálja a fivére családjában keletkezett űrt betölteni. A gyász és a szükség egy új családot teremt, ahol Tommy mindjobban magára talál. Immár nem, mint segítő, hanem, mint családfőként van jelen Grace oldalán. Mikor Sam váratlanul hazatér a két fivérnek szembe kell néznie egy új helyzettel, ahol szerelem, hűség, férfiasság már mindkettőjüknek mást jelent, mint korábban.
(Port.hu)

Rögtön egy igen új filmmel kezdeném, melyet nagyon vártam. Nem azért, mintha annyi jót hallottam volna róla, inkább csak azért, mert a trailere nagyon jól sikerült.Sajnos nem teljesen azt kaptam, amit vártam. 

Mire számítottam?
Elsősorban egy családi drámát vártam, jól kidolgozott karakterekkel, igazi lélekrajzzal. Olyan filmre, ami dinamikus, mert a lélek eseményei és az érzelmek mindig szépen viszik előre az ehhez hasonló történeteket. Heves érzelmeket vártam vagy talán még szenvedélyt is, és szenvedést is, hiszen, ahogy olvashatjuk a port beszámolójában nem kisebb dolgokról van szó itt mint halálról és szerelemről. 

Mit kaptam?
Először is a Testvérek szinte egyeltalán nem arról szól, mint ami a port.hu oldalán olvasható. Ezt egyébként már máskor is tapasztaltam. Nyilván nem könnyű tömören és röviden összefoglalni egy történet lényegét, de félrevezetni a gyanútlan fillmnézőt nem illik. A leírásban a Tommyra vonatkozó részek nagy részét én nem így értelmezem, de ettől többet nem mondanék, utálom bárhol ha véletlenül is rácsúszik a szemem egy spoilerre. Aztán a történetben igen nagy hangsúlyt fektetnek az afganisztáni eseményekre, amelyre sem a leírásban, sem a trailerben nem fektettek túl nagy hangsúlyt. Így válik a családi drámának hitt történet hipp- hopp háborús drámává. És ami még elkeserít, hogy, amilyen pörgősek az események a film elején, Sam halálhíre után vontatottá, néhol már már kifejezetten unalmassá válik a film.

A szereplőkről
Natalie Portman még a Közelebb-ből jelentett számomra tökéletes színésznő ideált, de most igazán nagyot csalódtam. Minden érzelem, amelyet  mutatott hiteltelen volt, sokszor tényleg nem hittem el, amit mondott, mert mindazt cáfolta a saját mimikájával és gesztusaival. Érzelemmentes és unott volt. Jake Gyllenhaal átlagos volt, minden extra nélkül vitte a szerepét, talán nem is kellett ettől többet nyújtani, csak a Donnie Darko óta ebbe nehéz belenyugodni. Tobey Maquire számomra hiteles volt, de csak hazatérte után tudta igazán kibontakoztatni színészi képességeit, habár már az Afganisztánban játszódó jelenetekben is jót nyújtott. De az igazi nagy durranás Bailee Madison volt, aki Sam és Grace nagyobbik gyermekét játszotta és minden felnőtt kollegáját megszégyenítő módon tudta közölni velünk, nézőkkel, az érzelmeit! Le a kalappal előtte, biztos fogunk még vele találkozni.

Összességében a Testvérek nem rossz film. Egyszer tökéletesen leköti az ember figyelmét, és annyira kíváncsivá tesz a film végkifejlete, ami egyébként őszintén szólva nem egy nagy durranás, hogy képesek leszünk végigülni az unalmas jelenteket is. Ha másért nem, hát azért nézzük meg, mert a háborús eseményekkel kapcsolatban azért van mondanivalója a történetnek.

IMDB értékelés: 7.4

Saját értékelés:6.5