A körülbelül két órás A király beszéde című filmben gyakorlatilag alig van cselekmény, mégis tökéletesen leköti a figyelmünket, és egy röpke fél órának tűnik az egész. Ez az egy mondat lényegében el is mond mindent a filmről, mind a negatív, mind a pozitív kritikáimat magában foglalja.

Mit várunk a filmtől?

Természetesen egy izgalmas királyos - királynős kosztümös történetet, amely azért mindig lépéselőnyből indul egy átlagos filmhez képest.Várjuk, hogy a királyi család tagjairól kiderüljön, hogy ők is emberek, nekik is vannak hibáik. Ugyanis körülbelül ezért szeretnénk látni egy ilyen filmet, ha történelmi adatokra lennénk kíváncsiak, akkor inkább egy dokumentumfilmet választanánk. Colin Firthtől pedig elvárunk egyfajta Mr. Darcy-s komolyságot ( amit szerintem soha nem tud levetkőzni, minden szerepénél eszünkbe jut) és kimértséget, na meg persze egy csipetnyi humort jó helyen, jó időben. És az sem mellékes, hogy szeretnénk két órán keresztül nézni a helyes, kis durcis pofiját.

Mi a történet?

Rendkívül hatásvadász és meggyőző érv egy igaz történt a nézőknek, hiszen a valósággal mindig könnyebb azonosulni, ráadásul tovább is bennünk marad, esetleg később is kutakodunk a témában, más filmeket keresünk, és a Google keresőjét is igénybe vesszük a további részletek kiderítése végett. Ez a történet II. Erzsébet brit királynő édesapjáról, VI. György királyról szól. Nem az uralkodásáról elsősorban, hanem az életét régóta és súlyosan megnehezítő beszédhibájáról, dadogásáról. A II. világháború előszelének idején azonban egy határozott uralkodóra volt szükség, és az akkoriban divatba jött rádiónak köszönhetően, egy dadogással küszködő királynak nem volt sok lehetősége, szembe kellett néznie a problémával. Ehhez egy nem hétköznapi, bohókás figurát kap segítségül. Ennyi a történet, sejthető hogyan alakul, mi lesz a vége.

Mit kapunk?

Ahogy azt gondoltuk, a királyi család emberibb arcával ismerkedhetünk meg, s noha nem küzdünk mindannyian dadogással, mégis bizonyára mindannyian éltünk már át hasonló helyzetet, mint a nyilvános beszédek során félelmeivel küszködő VI. György király. Tanulság tehát van, ha más nem is, legalább annyi, hogy mindenkinek vannak hibái, félelmei, de a legjobb, ha ezekkel szembenézünk. Nyilván nem a legmélyebb mondanivaló, de annak örüljünk, hogy ez tényleg olyasmi, ami mindenkihez eljut, hiszen valóban mindenki átérzi ezeket a problémákat. Szerencsére nem árasztanak ránk ezernyi történelmi információt, így nem kell ismét rájönnünk, hogy történelem tudásunk mennyire hiányos. A történet tehát ennyi, gyakorlatilag semmi nem történik, ez egyben hátrány és előny is. Előny, mert a király lelki világába, nehézségeibe kaphatunk betekintést, és valóban tudunk azonosulni a problémával, nem kell semmi másra koncentrálnunk. És hátrány, mert talán egy picivel többet várunk ettől, valamit, ami kevésbé kiszámítható és átlátszó. A rendező Tom Hooper, akihez igazából kevés nagyszabású flm köthető, talán ez lesz egy nemzetközi áttörés számára, ha nem reked meg ennél, és tovább teper. Eddig leginkább reklámok és színdarabok köthetőek a nevéhez, most meglátjuk, hogy övé lehet -e idén az Oscar.

És ha már az Oscarnál járunk... Colin Firth zseniális és sokkal többet nyújt, mint eddig bármikor, pedig eddigi színészi játékai sem elhanyagolhatók. Az első filmkockáktól kezdve minden rezdülése maradéktalanul hiteles, együtt szorongunk vele, izzad a tenyerünk és nagyokat nyelünk, miközben várjuk, hogy megszólaljon. Durcás is volt, komoly is, kimért is, de humoros is. Egyértelműen Oscart érdemel, főleg, ha figyelembe vesszük, mennyi díjat nem kapott meg, amit már megkaphatott volna. És bizony nem csak ő érdemli meg, hanem a király dadogásán segíteni vágyó, Lionel, akit, a már egyéb filmjeiért Oscarral és Gloden Globe - díjjal is megjutalmazott Geoffrey Rush alakít. Míg Colin Firth neve hallatán egyből eszünkbe jut a Büszkeség és balítélet, Bridget Jones naplója, Igazából szerelem, Genova, Dorian Gray, addig talán az ő nevéről nem ugranak be film címek. Pedig nem akármilyen filmekben tűnt fel a kiváló színész. Láthattuk a Ragyogj!, a Szerelmes Shakespeare,a Sade Marki játékai, München, Candy, Elizabeth című filmekben, de a Karib - tenger kalózaiból is emlékezhetünk rá. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az ő alakításában sincs egyetlen olyan pillanat sem, amely kívánnivalót hagy maga után. És amíg azt gondolom, hogy a másik nagy esélyessel, a Fekete hattyúval szemben, sem a rendezés, sem a forgatókönyv, a smink és maszk, vagy a jelmeztervezés nem állja meg a helyét, addig ez a két színész magasan viszi a pálmát. Szintén lemarad a filmzenét tekintve és az eredetiségét tekintve is a másik film mögött, de kiemelnék még egy területet, amelyben nálam győztes. Ez pedig a képi világ, látványvilág, vágás, operatőri munka. Azt gondolom, hogy a legtöbb kosztümös filmben az a tendencia, hogy a rendezők, operatőrök úgy vélik, hogy a jelmezek már önmagában biztosítékot jelentenek a film képi világának sikeressége szempontjából. Nyilván részben igazuk is van, de A király beszéde bebizonyítja, hogy mégsem árt, ha egy kicsit felturbózzuk az ilyen filmek vizuális megjelenítését is. És habár királyi körülményeket látunk, mégis egyszerű letisztult képek jelennek meg előttünk. Minden filmkocka önmagában is megállná a helyét, mint egy - egy művészi falikép. Szóval tőlem ezért csillagos ötöst kap. 

Érdekességek

Colin Firth a Büszkeség és balítélet forgatása során ismerte meg Jennifer Ehlit, akivel szerelembe is estek. Néhány év után azonban különváltak. Most ebben a filmben szerepeltek újra először együtt a nagy szakítás óta.

A filmet körülbelül 7 hét alatt forgatták le, egymillió fontból. A közönség pedig a torontói premieren állvas tapsolta meg az alkotást.

A király feleséget, Elizabeth királynőt alakító Helena Bonham Carter rokona Colin Firth-nek. A színésznő, aki rendkívül jól játszotta szerepét, közben a Harry Potter részeit is forgatta. Íme egy jó példa, hogy lehet valakiből világsztár, aki nem kapott semmilyen színészi képzést.

A film novemberi premiere óta már legalább 18 díjat kapott, valamint 12 Oscar - díjra jelölték.

Összefoglalás

Rendkívüli színészi alakítások, remek párbeszédek, intelligens, rendkívül jól időzített humor jellemzi a filmet. Ugyanakkor semmi egyediség, semmi újdonság nem kapcsolható A király beszédéhez. Colin Firth Oscart érdemel, de számomra nem ez a győztes film. Mindenesetre azonban kellemes időtöltés.

IMDB értékelés: 8.5

Saját értékelés: 9