És oly sokáig fogom szeretni én is ezt a filmet. A 2008-as francia - német filmdráma, habár lassú, cselekményekben nem túl gazdag film, mégis maradéktalanul sikerül lekötnie a néző figyelmét, közel két órán keresztül. 

Nem véletlenül, hiszen egy nagyon kényes témával állunk szemben, aminek kapcsán végig azt szeretnék tudni, hogy mi miért történt. Juliette tizenöt év börtönbüntetés után testvéréhez Leához költözik, aki szeretné, ha nővére minél hamarabb beilleszkedne a társadalomba, rátalálna önmagára. Már a letöltött börtönévekből sejthetjük, hogy nyilvánvalóan nem egy bolti lopásért ült ennyi időt a nő, az pedig, hogy a családja gyakorlatilag kitörölte őt az életéből, még inkább megerősíti ezt a feltevésünket. Hamarosan az is kiderül, hogy gyilkosságot követett el. A részleteket azok kedvéért nem írom le, akik szeretnék megnézni ezt a zseniális lélektani drámát. 

Nem hallunk nagy monológokat annak kapcsán, hogy hogyan lehet ezeket a történéseket feldolgozni. Sem a testvér és férje részéről, sem Juliette részéről. De a mimikák, gesztusok, mozdulatok, és az egymásból következő cselekvések olyan mély, lélektani háttért tárnak fel, mellyel kevés filmben találkozunk. Mindezt pedig úgy adagolja elénk a rendező, hogy nem lesz sok, nem lesz giccses, sőt szinte már minimalistának nevezhetnénk. 

Ehhez azonban kellett egy nagyon jó választás, Kristin Scott Thomas színésznő személyében, aki a főszereplőt játssza. Az ötvenéves színésznőből bár árad a szépség és a báj is a film során, mégis a meggyötörtség, fájdalom és az e világi élet iránti érdektelenség is sugárzik belőle. Arcának minden egyes rezdülése helyén van, rendkívül keveset árul el magáról az elején, annál többet a végén. Végig feszülten várakozunk. 

Nem tudjuk pontosan mi történt, aztán nem akarjuk elhinni, hogy az történt. Hol felmentjük, hol vád alá helyezzük a főszereplőt. És mikor megbizonyosodunk róla, hogy tényleg megtörtént keressük a miérteket. Akárcsak Lea, Juliette testvére. Mi nézők körülbelül az ő gondolatain megyünk keresztül leginkább, mégha nincs is narrátor szerepben, minket is azok a kérdések foglalkoztatnak, amik őt. Szeretheti -e valaki őszintén, tisztán a testvérét, még akkor is ha az gyilkosságot követett el? Megértheti- e a motivációját, szükség van -e az okok felderítésére? Hogyan lehet megmagyarázni a bizonytalan testvéri szeretet, a reményt egy a gyermekeit egy gyilkostól féltő apának? Van -e olyan ok, amely felmenti a nőt a gyilkosság súlya alól? Ezek a kérdések végig ott motoszkálnak a mi fejünkben is, és Lea fejében is.

És nem csak én érzem ezt a filmet annyira lebilincselőnek. A film összesen három BAFTA - díjjal rendelkezik, Kristin Scott Thomas pedig elnyerte az Európai Filmakadémia legjobb női alakításáért járó díjat 2008-ban. 

"Semmi sem egyszerűbb, mint elítélni a gonoszt, és semmi sem nehezebb, mint megérteni."

Imdb értékelés: 7.6

Saját értékelés: 8