Stephanie Meyer nagysikerű Alkonyat sorozatának második részében a románc halandó és vámpír között tovább szárnyal: Bella egyre mélyebbre merül a természetfeletti lények világában - így aztán még nagyobb veszélyben találja magát, mint korábban. Bella majdnem tragikus végkimenetelű 18. szülinapja utána Edward Cullen és családja úgy döntenek: a lány biztonsága érdekében elhagyják Forks városát. Ahogy az összetört szívű Bella kóborol az iskola folyosóin, rájön, szerelmét csak akkor érzi igazán közel magához, amikor veszélyben van. Gyerekkori barátja, Jacob Black segítségével felújít egy régi motort, amellyel szabadon kalandozhat. A közösen eltöltött idő meglágyítja Bella megfagyott szívét, fokozatosan egyre közelebb kerül Jacobhoz a titokzatos Quileute törzs tagjához, akinek szintén megvan a saját, féltve őrzött titka.Port.hu

Nem vagyok nagy Twilight rajongó, de tényleg. A könyveket nem olvastam. A film első része tetszett, de átlagos volt semmi extra. Ha most gyorsan pontoznom kellene, körülbelül egy hatost kapna tőlem. A folytatás, az Újhold viszont sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Még mindig nem leszek rajongó, nem licitálok a Vaterán mindenféle poszterek után és nem fog az órarendemről egy cuki vámpír sem vigyorogni rám.
Bár úgy érzem, hogy az alapvető konfliktus eléggé mondvacsinált, szerintem a második részben sokkal több emocionalitás van, sokkal komolyabb és mélyebb érzések. Pedig jómagam az első részt sem tekintettem többnek,mint egy aranyos kis romantikus történet.Amiben viszont kiváló mindkét rész, hogy belevarázsol minket egy teljesen elképzelhetetlen, hihetetlen helyzetbe, és közben mindvégig azt érezzük, hogy hűű ez tényleg így van, ezt én is így érezném. Szóval hétköznapinak tűnik,mert érzésekről mesél és olyan helyzeteket teremt, amelybe így vagy úgy ( zerencsésebb esetben nem vámpírokkal karöltve) de mindannyian belekerülünk, ha még nem kerültünk bele.
A második rész így előhozza az elvásál témakörét, és az ezzel járó fájdalmakat, és elénk tárja milyen az, amikor választani kell. És bár Jacobot mindannyian sajnáljuk( mert hűha azok a kockák a hasán csillagos ötöst érnek), mégis azt hiszem kerültünk már mi is ilyen helyzetbe. Nem tudjuk mit érzünk, mit vagy kit akarunk és hajlamosak vagyunk elhinni, hogy mást szeretünk, mint akire valóban vágyunk. Bella helyzete tehát nem egy különöleges fantasy filmbe illik, hanem akár a mi mindennapjainkba is. Bár néha azért úgy látom az író se tudta eldönteni, mennyire akarja szorosra fűzni a két fiatal kapcsolatát, én nem bántam volna azért, ha egy csók elcsattan. De így persze Bella becsülete nem veszett el, leszámítva ha azt nézzük, hogy néha milyen bunkón és aljasan viselkedett a szívünkcsücske indiánfiúval. Dicséretet érdemel a szép fényképezés, amelyre talán most jobban odafigyeltek, mint az első részben, bár ott sem volt erre panasz. Külön kiemelnél a lángoló véres üvegcsét, amely csak egy pillanatra tűnik fel, de legszívesebben bekereteztetném és kitenném a falamra, pedig nem vagyok semmilyen szektatag. Sajnos voltak olyan jelenetek is, amelyek nagyon nem tetszettek. Bella motorozása kifejezetten bénára sikerült, nem hiszem, hogy találnék olyan embert, aki elhiszi, hogy valóban ő ül azon a gépen. A farkasok sem tetszettek, elvették valahogy a dolognak a valódiság szagát. Ha úgy néztek volna ki, mint egy átlag farkas akkor talán, de így... És a víz alatti jelenet, bár hangulatilag bele illik a filmbe, mégis mind képileg, mondanivalóban is, és a végén már emocionálisan is túl sok.
De a zenék ismét nagyon jók, no de ez már nem is meglepetés, ezt már elvártuk az alkotóktól. A legjobb választás szerintem a nagyon különleges Possibility című szám a Lykke Li előadásában. Nagyon örülök neki, hogy a Muse ismét gazdagítja zenéjével a produkciót, méghozzá az I belong to you című nótával. A lényeg tehát, hogy megint elérték azt, mint az első lemezzel. Különböző szerzők, egymástól teljesen távól álló dalait válogatták össze úgy, hogy az album egy valódi egységet képezzen.
Ami még hátrányára szól a filmnek, hogy úgy éreztem, hogy túl sok információt sűrít bele ebbe a rövid időbe. Ez azért is lehet, mert én a lassabb filmeket kedvelem, de talán tényleg egy kicsit kevesebb anyag, icipicit szellősebben jobban feldolgozható. De persze érhető, hogy haladni kell a történetben.
A New Moon tehát nem egy művészfilm, önmeghatározásaként fantasy, saját meghatározásom szerint pedig egy romantikus film, ami azonban komoly érzelmekről szól. Nagyon jó színészi alakítások mellett megismerhetünk ugyan egy fantáziavilágot,  mi mégis talán a szerelmbe vagyunk hajlamosak inább beleélni magunkat. Ez nem is baj, tegyük is meg. Érdemes a filmet megnézni, és a zenéit, ha lehet egyeltalán, unásig hallgatni. Hozzáteszem azonban, hogy mindazok számára nem fog ilyen élvezetet nyújtnai a film, kik ovlasták a könyveket.

IMDB értékelés:4.6/10

Saját értékelés: 8/10